2008. július 25.

Furcsa alt: Frontlány a pécsi terekről

Klementisz Réka, Magyar Nemzet, 2008. július 25.

„Ma éjjel mezítláb indulok innen el” — énekelte a rádióban egy karcos női alt, és a semmiből jött Nyári dal belopta magát a fülekbe. A Pavilon együttessel 2001-ben, a következő évben aztán szólóban is megnyerte az országos dalostalálkozót, 2005-ben a veszprémi utcazene-fesztiválon a Tea Culpa duóval, egy szál gitárral tarolt. Igazi terepe az akusztikus zene, most mégis bohém nagyzenekarával jelenik meg lemeze. Takáts Eszterrel a vasárnap zárult Misztrál fesztiválon adott fellépése előtt beszélgettünk.

„Pécs Alanis Morissette-je”, „Pécs Koncz Zsuzsája”, a pécsi underground-díva — néhány a címkék közül, amelyekkel jellemzik. Magáénak érzi ezeket?

— Nincsenek ellenemre, de egyik mögé sem tudnám besorolni a zenémet. Leginkább Eszter. A gitáros lány műfajnak külföldön nagyobb a divatja, nem okoz zavart a fejekben, ha egy lány gitárt ragad, és kiáll egy zenekar elé. Nálunk inkább énekesnők vannak, és zenész fiúk. A hangszereken játszó frontlány, aki hol elektromos gitárhoz nyúl, hol akusztikust penget, dalokat ír és ad elő, s ha kedve van, beül a dobfelszerelés mögé, netán zongorázik is, kilóg a sorból. Gimnázium alatt kórusban énekeltem, ott a furcsa alt hangszínem miatt nem jutott nekem szerep, aztán énekzene és karvezetés szakra jártam a pécsi egyetemre, baráti unszolásra el is végeztem, de ott sem találtam a helyem. Nekem kell a szabad alkotás izgalma, kell, hogy hangszer is legyen a kezemben. Soha nem tanultam, ösztönösen kezdtem el kísérletezni, végül mégis a gitár lett a legfontosabb kifejezőeszközöm.

— Zenetanári diplomával a kezében lezárta a komolyzenei múltat, együttest alapított, és elindult a versek, majd a könnyűzene felé. Miért?

— Miközben a pécsi egyetemre jártam, kitágult a világ, elkapott a falánk önfelfedezési vágy, szerelmek jöttek-mentek, az első dal is egy csalódásból született. Annyira jólesett kiírni magamból, hogy ezen felbuzdulva verseket kezdtem átdolgozni, aztán találkoztam Bogárdi Alizzal, aki később közös zenekarunk, a népies vonalon indult Pavilon együttes hegedűse lett. Nagyon egymásra találtunk, és elhatároztuk, hogy zenekart alapítunk; lassan elkezdtem dalokat, főleg versátdolgozásokat írni. Csatlakozott hozzánk Kerekes Kornél, aki duóban bőgőn a mai napig kísér, és ezzel a maggal, a versek vonzásában a Pavilon együttes évekig működött, amíg ki nem futotta magát.

— Lett helyette viszont több másik. Miért van szüksége párhuzamosan működő formációkra? Nem lenne könnyebb egyetlen karakteres zenekarral áttörést elérni?


— Kerekes Kornéllal tíz éve zenélünk együtt, a duó formáció bensőséges örömzenélés, mindkettőnkről szól. A Gumizsuzsi zenekar felszabadult nagyszínpadi csapat, igazi fesztiválra való cirkuszi revü hangulatú csimm-bumm zenét játszik, főleg az egyetemistákat kapja el. Öt zenész áll mögöttem, így a srácok miatt néha letehetem a gitárt; kiváló terep arra, hogy tanuljam az előadó-művészetet. A személyiségemhez legközelebb mégis a komolyabb, egy szál gitáros, akusztikus megszólalás áll. Átmeneti szakaszát élem az életemnek, még a nagy áttörésen innen, de zenész a vérem; szükségem van a csapongásra, hogy egyszer megérkezhessek. Egyelőre Budapest és Pécs között ingázom, egy személyben vagyok dalszerző, előadó, szervező és adminisztrátor. Nem a nagyszínpadi zenélés minden álmom, sokkal inkább csendes klubokba vágyom. Úgy érzem, egyszer majd egy mindent magába olvasztó session zenekarban fogok kiteljesedni. Most azonban anyagi okok miatt sem engedhetem meg magamnak, hogy minden figyelmemet egyetlen formációra összpontosítsam.


— Bemutatkozó lemeze, a 2006-os Rövidtáv szerzői kiadásban jelent meg, reklám nélkül, mégis több mint kétezren voltak kíváncsiak rá. Második lemezéhez most nyerte el a PANKKK pályázati támogatását. Mikor érezné úgy, hogy elérte azt, amire vágyott?


— Pécsről nehéz érvényesülni, fel kellene költöznöm Budapestre. Az első lemez megjelenése előtt úgy nézett ki, abbahagyom a zenélést. A Pavilon feloszlott, kilátástalannak tűnt, hogy saját dalokkal valaha valamire jutok. Újra ki kellett találnom magamat. A veszprémi utcazenei fesztiválon elért sikerrel együtt elnyertem a Nemzeti Kulturális Alap támogatását, így tizenhárom saját dallal ki tudtuk adni a Rövidtávot. Most minden a Gumizsuzsi zenekar új, Kaucsuk Suzie című lemeze körül forog, de fejben már a következőt tervezem. A Rövidtáv csapongó lett, minden dal más hangulat, a Kaucsuk Suzie hol dzsesszes, hol hippis, hol a karcos Beatles-hangzást idézi, a harmadik pedig teljesen más lesz: szeretnék együtt dolgozni a Szélkiáltóból Rozs Tamással, hívok cimbalmost, hegedűst; rapszodikus akusztikus dalokat vennénk fel. Mindeközben egy monológszerű könyvet is írok. Egyszer talán egy tanyán érek révbe, ahol a társammal éldegélek, és elérem, hogy ami a fejemben van, semmivel össze nem téveszthető Takáts Eszter-stílussá sűrűsödik össze.


— A dalai erősen szövegcentrikusak. A felhígult popzene túlerejével szemben újabban több fiatal zenekar, a Kaukázus, a Suhancos, a Zuboly is sűrű mondanivalóra fűzött könnyűzenével ér el sikereket. Ön szerint miért?


— Az intellektus soha nem volt idegen a könnyűzenétől, csak a kereskedelmi rádiók sokáig igyekeztek elnyomni. Kevesebb kockázattal jár, és könnyebb pénzt hoz mesterségesen gyártott igényekkel elnyomni a gondolatokat, mint teret engedni nekik. Az MR2-Petőfi Rádió fontos érdeme, hogy fórumot biztosít a periferikusnak hitt zenéknek, és a sikerek azt mutatják, hogy most is van igény ezekre.


Nincsenek megjegyzések: