GumiZsuzsi és a gumibugyi

A furcsa, andalgós történet a GumiZsuzsival az Est hasábjain kezdődött úgy, hogy „a GumiZsuzsi pedig egy dzsesszes, kávéházi hangulatú finom kis kvintett” [Eszter: Rövidtáv lemezismertető]. Azt hittük, hogy a recenzens valamit félreolvasott a CD buklettjében, és talán a Singas Project-tel kever minket, amely a lemezen [Koszits Attila: CD-revü] valóban ilyen minőségben hallható.

Az Est azonban egyre pontatlanabb leírásokkal szolgált. Így nemrég az alábbi ismertető jelent meg rólunk: „A kávéházi ücsörgős, majdhogynem lounge hangulatú GumiZsuzsi” [programajánló — Takáts Eszter, Hunnia, február 9.]. Ebben az ajánlóban már nem csak az ízig-vérig zajos és táncolós GumiZsuzsi leírása volt komikus, mert ez követte: „a nem meglepő módon finom jazzt szóró Jazz Stereotype”. A cikkíró itt is alulinformált volt: a több mint finom, a jazz-nél experimentálisabb irányokba kiterjeszkedő, helyesen ipszilonnal írandó Yazz Stereotype ugyanis tagjait tekintve gyakorlatilag szinte azonos a Singas Project-tel, amely a lemezen azt a bizonyos dzsesszes hangulatot hozta.

Lássunk egy újabb Est-ismertetést, amely szerint „a GumiZsuzsi több veterán [hm, ötvenes?], tucatnyi pécsi zenekarban megfordult zenészből összeálló kávéházi dzsesszkvintett” (a fenti előzmények után nem is meglepő, bár a cikk később szerencsére több műfajt is felsorol). A „veterán” jelző különösen humoros szembállítva a következő, szintén bakisorozatot tartalmazó programajánlóval:

A Pesti Est programajánlója (2008. febr. 16.) ugyanis így ír: „Fiatal Tehetségek Klubja III., Vendég: a Takáts Eszter Quartet (dzsessz-világzene). Tagjai: Takács Eszter ének-gitár, Kerekes Kornél nagybőgő, Reiner Ágoston gitár, Zentai Péter dob.” Hogy az ajánló írója pontosan mire gondolt, nehezen követhető. Ilyen nevű formáció eddig ugyanis még nem létezett (bár létezik Takács Quartet, de az egészen más), a tagok felsorolása alapján viszont a GumiZsuzsi Akusztik-ra kell következtetnünk, amelynek a dzsesszhez és a világzenéhez viszont ismét nincs sok köze. Valakinek talán megtetszett Takáts (vagy cs?) Eszter korábbi zenekara, a Pavilon [Bármikor vállalom! – Balogh Robert interjúja], s azóta is annak dallamaira andalogva írja ajánlóit. Ez megoldás volna arra, hogy miért a „fiatal tehetségek klubja” elnevezés (amiről persze már nem az Est újságírója tehet), hiszen ha — mint gyanítjuk — valóban visszamentünk az időben 10 évet, akkor semmi hiba: a Pavilon fiatal tehetségeiről van szó. Csak sajna illúziónkat rontja, hogy a Pavilon nem kvartett volt, s nem is ezekkel a zenészekkel, így a Látogatók időutazó modellje is besült.

Azt kívánjuk tehát a hasraütős informátoroknak, hogy hallgassanak egyszer már közelről GumiZsuzsit (vagy legalább CD-n). Hátha kiderül, hogy szó sincs se veteránokról, se tinédzserekről (legalábbis a zenészeket tekintve), se finom dzsesszről. Arról fantáziálunk, hogy egyszercsak hippy hatásokról, alternatív reggae-ről vagy burlesque-ről kezdenek írni — legalábbis inkább, mint lounge-zenéről —, ha a GumiZsuzsit hasonlítani kell valamihez.

Molnár „Felfújható” András